Rózsa Fürdő

Tótkomlóson a város szívében elterülő Rózsa Fürdő már 1942 óta közkedvelt fürdőhely. A fürdő fedett egységében egész évben működnek a következő szolgáltatások: 25m úszómedence, szauna, gőzfürdő, merülőmedence, aromabarlang. Nyáron a nyitott részen 33 1/3 méteres úszómedence, gyermekmedence, és gyógymedence várja a strandolni vágyókat. A reumatológia épületében kiemelkedő gyógyászati tevékenység folyik, ahol a megfelel orvosi ellátást reumatológus, ortopéd és mozgásszervi rehabilitációs szakorvosok végzik. Különböző elektroterápiás és balneoterápiás kezelések vehetők igénybe.

A fürdő gyógyvizét a 42 °C-os nátrium-magnézium-kálcium hidrogénkarbonátos víz adja, mely a különböző reumatikus és mozgásszervi betegségek, elváltozások kezelésére alkalmas és így a fürdő balneoterápiájának alapjait biztosítja. E mellett, a gyógyászit részlegben, a fizikoterápiás és az elektroterápiás kezelések számos lehetőségei is megtalálhatók. A fürdőt üzemeltető Komlós Településszolgáltatási Kft. ellátási szerződésekkel rendelkezik a kezelések finanszírozására, mind az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, mind az úgynevezett, jelenleg bejegyzett magánpénztárakkal, ezért minden kedves érdeklődőt tud fogadni. A fürdő fedett egységében egész évben működnek a következő szolgáltatások: 25 méteres feszített víztükrű, korszerű úszómedence, szauna, gőzfürdő, termálmedence vagy nevezzük aromabarlangnak, melyben a 36 °C-os gyógyvíz a különböző illóolajokkal közösen fejti ki gyógyító-megelőző hatását. A fitness és wellness további elemeit biztosítják az álló szolárium, a fitness terem, a különféle masszázs szolgáltatások és a lábápolás. A vendégek ellátásáról büfé gondoskodik. Nyári szezonban, a nyitott részen 33 1/3 méteres modern úszómedence, egy gyógyvízzel üzemelő medence és egy látványelemmel kiegészített gyerekmedence várja a strandolni, pihenni vágyókat. A nyári élményeket az éjszakai fürdőzések is kiegészítik. Visszatérő rendezvények között szerepelnek a Rózsa Fürdő Napok.

 


 

A fürdő strandszolgáltatás mellett (úszómedence, gyerekmedence, stb.) fő tevékenységi köre a gyógyászati tevékenység, mely a feltörő 46 ^oC-os, magas kovasav tartalmú alkáli-hidrogénkarbonátos ásványvízre épül. A reumatológiai szakrendelés keretében fizikoterápiás kezelések, valamint a fürdő gyógyító hatású termálvizére épülő balneoterápiás kezelések vehetők igénybe. A termálvíz fürdőkúraként ízületi- és lágyrész reumatizmus, gyulladásos reumatikus, elfajulásos betegségek, mozgásszervek posttraumatikus és postoperatív rehabilitáció, s a mozgásszervi deformitások kezelésére alkalmas.
A gyógyászati kezelések társadalombiztosítási finanszírozással, orvosi rendelvényre vehetők igénybe, vagy fizető szolgáltatásként állnak rendelkezésre.

A strandszolgáltatás wellness-fitness, valamint sport célú szolgáltatásokkal egészült ki. A jelenlegi úszó- és gyerekmedencében vízforgató-rendszer került kialakításra. A gyerekmedence látványelemmel gazdagodott. Az úszásoktatás és a téli sportolás céljára egy 22 méteres fedett medence létesült. A kondíció megőrzését, a rekreációt szolgálja a női- és férfi szauna közös hideg vizes medencével, a gőzkabin, az aroma-barlang, valamint a női- és férfi fitness terem. A kialakított homokpályán kispályás foci, lábtenisz, strandröplabda, tollaslabda játékokra van lehetőség. A legkisebbek kikapcsolódását játszótér biztosítja. A további pihenést, rekreációt szolgálja a látványában is megújuló környezet, az élővíz-csatorna és a rózsakertek attrakciója.

RECEPTEK:
Ennyi séta után enni is kéne egy keveset.Könnyen elkészíthető ételek, és nagyon finomak.

Paradicsomos káposztaleves savanyú káposztából.

0.75 kg apró savanyú káposzta, 40 dkg füstölt hús, 1.5 dl paradicsomlé, 1 ev.kanál zsír,őrölt fűszerpaprika, 1 fej vöröshagyma, 1.3 liter víz

a savanyú káposztát a füstölt hússal , hagymával puhára főzzük. Amikor a hús puha, a leveshez adjuk a paradicsomlevet,kicsit még főzzük, majd berántjuk. A főtt húst a leves után kenyérrel fogyasztjuk.

Lekváros kifli

40 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 5 dkg cukor, egy kevés só, cukor, 3 dl tej

Az élesztőből kevés langyos tejjel kovászt készítünk. A lisztet mély tálba tesszük, és a megkelt kovászt beleöntjük, annyi tejet adunk hozzá, hogy galuskánál keményebb tésztát kapjunk.Addig verjük fakanállal, amíg hólyagos nem lesz. Meleg helyen kelesztjük. Ha duplájára kelt, jól meglisztezett deszkára borítjuk, kinyújtjuk vékonyan. Olvasztott zsírral megkenjük,hajtogatjuk. Kicsit pihentetjük. 1 cm vastagra nyújtjuk, négyzetekre daraboljuk. Minden négyzetre kiskanálnyi lekvárt teszünk, feltekerjük a kifliket és zsírozott tepsiben, sütőben kisütjük. Még forrón, olvasztott zsírral megkenjük a tetejét és melegen fogyasztjuk. Finom leveles kiflink lesz.

Nagykopáncsi templom

Román építészeti stílust tükröz. Az első templom a XI. században a valamikori Mező-kopáncs település templomaként épült, amely részben a tatárjárás idején leégett, majd gótikus stílusban építették újjá a XIII. században. A XX. századra csak a főhomlokzat és egy oldalhomlokzat maradt, amelyet 1933-ban helyreállítottak. A régi falakat jól rekonstruálták. A kápolna körül régi temetőre bukkantak. A temető feltárásával párhuzamosan végezték a templom alapfalainak feltárását. Ide kapcsolódóan, az egyik igen jelentős kincsleletre 1919-ben, szántás közben talált rá két gazda. A kincs egy fazékban hevert több száz éven keresztül, és mintegy 400 db ezüstpénzből állhatott. A két gazda az érmeken megosztozott, azok egy ládába kerültek és éveken át egy félreeső tanyán a ládafiában hevertek. A pénzérmékből 235 db maradt meg. Ezekből a legtöbb – 117 db – II. Géza korából származik. Az érmék között azonban előfordult II. István és III. Béla pénze is. Valószínű külföldi utazók, kereskedők révén kerülhetett ide a 115 db friesachi dínár. Az éremlelet mellett komoly régészeti értéket képviselnek a feltárt temető sírmellékletei. A feltárást 1934-ben Csepregi Imre plébános-prelátus indította be. A templomrom feltárása során 88 sírt bontottak ki. A sírokban ruházati kellékeket és ékszereket találtak. Rendkívül ritka leletnek számított a pártaövek szíjvége. A szíjvégek gyöngysordíszítéssel voltak ellátva és mindkét esetben Szt. Györgyöt ábrázolták a sárkánnyal. Szt. Györgyön jól kivehető a korabeli fegyverzet, a rajta lévő páncél. Ezen túlmenően bronzcsatokat, boglárokat és öntött bronz fülesgombokat hoztak felszínre. A csontvázak mellett sima, lapos, csavart bronz gyűrűk voltak. Egyes sírokból fűzött ezüstérmék, valamint II. Ulászló, I. Mátyás és I. Ferdinánd dinárjai kerültek napvilágra. A vaspánttal ellátott ajtón a kápolna épületébe bejutva eredeti Árpád-kori építészeti részeket is felfedezhetünk, amelyet az 1933-34-es templomfeltárás bizonyít. A mezőkopáncsi kápolna vagy templom romjainak feltárását megelőzte egy Csanád megyei felmérés – mivel oda tartozott (ma Csongrád) – és Molnár Pál megyei főépítész 1875-re elkészítette a Kopáncsi templom alaprajzát, a rom nyugati homlokzatának rajzát. 1934-ben bejárták a területet, ahol a templomrom mellett 27 házhely maradványait regisztrálták. A templomot az akkori szakvélemények a XII. századra datálták, de az valószínű XI. századi építésű lehet. A középkori, különösen az Árpád-kori templomok építési idejének meghatározása igen nehéz, sokszor – mint ez esetben is – pontosan meg nem oldható feladat. A környező településekhez hasonlóan ez is 1046 után épülhetett. Tégláinak egy része a XIII. század közepétől és a XIV. századból származik. A templom belseje két darab XII. századi „bela” feliratú rézpénzt rejtett. A templom közvetlen környékén bronztűt, égetett agyaggolyót, bronzcsatot, és 4 db ezüstpénzérmét (1531, 1546, 1551, 1560) találtak. A korabeli leírások szerint a templom az 1500-as évek végén pusztulhatott el. 1564-ben „Mezőkopáncs ép temploma körül 14 házikó roskadozott”. Végpusztulása 1596-ban következett be, Ekkor égették le a törökök a templomot és a harangját levették a toronyból. A leletek egy része a makói és a szegedi múzeumban megtekinthető. A templomot 1935-ben teljes egészében restaurálták. A többi rész egy 1997-es sajnálatos tűzkár következtében tönkrement, amely felújításra került, és áll jelen állapotában. A helyhez számos legenda kapcsolódik még. A hely hangulata sajátságos, nyáron a kispapok táborhelyéül szolgál. Ez az alföldi kis sziget tökéletesen alkalmas az elmélyülésre, a gondolatok szárnyalására. A kápolna ma a tótkomlósi Római Katolikus Egyházközség kezelésében van, falai között pedig egyre többször tartanak ünnepi szentmiséket, sőt esküvők helyszínéül is szolgált már.

Beszámoló a Tótkomlós-Mezőkopáncson található Árpád-kori templom feltárásáról

2010. nov. 19., péntek,

A Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának régészei az elmúlt hetekben a Tótkomlós határában lévő egykori Mezőkopáncs nevű középkori település templomában végeztek hitelesítő régészeti feltárást, amelynek előzményeiről és eredményeiről az alábbi beszámoló tudósít.

A mezőkopáncsi templom az 1930-as években az egykori Csanád vármegye székhelyének, Makó városának határához tartozott. Akkoriban a kopáncsi templomnak már csak egyetlen álló, bár igen romos állapotú nyugati fala meredezett a pusztában. A környéken lakó tanyasiak által jól ismert templomrom környezetét felverte a gaz, az épület pusztulását követő - és nagyrészt eredményező - kincskeresések gödrei csúfították az egyébként minden bizonnyal igen romantikus látványú romot. A népi emlékezet nemcsak a templom, hanem a templom körüli, évszázadokkal korábban létezett falvak emlékéről is legendákat őrzött meg. A helyiek tudni vélték - illetve mai napig tudni vélik, hogy a török idők alatt elpusztult templom bronzharangjait egy igen mély kútba dobva menekítették a török elől, és azok még ma is a kút fenekén pihennek. Ennek a legendának egyébként több változata ismert Békés megyéből, más településekről. A kútban elsüllyedt harangok mellett a templom kincseit is a romok között elásva tudta a környék kései lakossága, ennek köszönhetően bolygatták meg a romokat még az 1930-as éveket megelőző időkben.

A történeti emlékek iránt elkötelezett egykori makói apátplébános, Dr. Csepregi Imre felismerte, hogy a pusztatemplom megmaradt romjainak megóvása és a már föld alá került emlékek feltárása a múlt egy darabjának megmentését eredményezi, e célból kezdeményezte a Csanádvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat újjáalakítását. Megbízta Szabó Imrét, makói városi főmérnököt hogy készítsen felmérést a még megmaradt falakról, valamint kísérelje meg feltárni a templomnak a már elfedett részeit is. Az álló falakat részben aláfalazással stabilizálták, részben pedig megerősítették, megóvva azokat a további pusztulástól. 1934 tavaszán sikerült felmérést készteniük a templom megmaradt falrészleteiről és alapjairól, valamint kutatószelvényekkel feltártak 88 Árpád-kori és középkori temetkezést is a templom körül. A makói főmérnök elkészítette a templom pontos, méretarányos alaprajzát és nagyon fontos feljegyzéseket hagyott ránk az alapozásról valamint a régi templom építéséről tett megfigyeléseiről is. Szakirodalmi kutatásokkal megalapozottan készítette el az új templom terveit, amelyek magukban foglalták a még álló, középkori falmaradványok konzerválását és az új falakba történő beépítését. Az épületet 1935 nyarára fel is építették a korábban feltárt és dokumentált alapokra, és 1936-ban, Péter-Pál napján Glattfelder Gyula, akkori szeged-csanádi egyházmegyei püspök szentelte fel fényes ceremónia keretében.

Ezek után csendesebb évtizedek következtek az újjáépített templom életében. Időközben a kopáncsi puszta és vele együtt a templom is Békés megye része lett, a templom kezelése pedig átkerült a tótkomlósi katolikus plébánia alá. A templomkertben, a templom mellett felépült egy egyszerű lakóépület is, amely nyaranta a templomot használó Szegedi Egyházmegyeközi Papnevelő Intézet papnövendékeinek szállásául szolgál. Az elcsendesedésre alkalmas, nyugodt környezetben lévő épületet a kispapokon és a helybelieken kívül jószerével csak a kerékpáros turisták keresik fel. Bár rendszeres miséket nem tartanak a templomban, a műút híján a külvilágtól csaknem elzárt műemlék templomban már esküvőt is rendeztek.

A szegedi papnevelő intézet mostani rektora, Dr. Kovács József (korábban gyulai esperesplébános) 2010-ben kezdeményezte, hogy a templomépület belső renoválását megelőzően a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága egy hitelesítő régészeti feltárás keretében végezzen kutatást a templomban és közvetlen környékén. A kutatást az indokolta, hogy a régészeti lelőhelyen korábban végzett ásatásokról nem maradt fent teljes értékű dokumentáció. Mindezek miatt időszerűvé vált a környék kimagasló jelentőségű, ám alig ismert műemlékének tudományos igényű, hitelesítő feltárása.

A Tótkomlós-Mezőkopáncson található Árpád-kori templom

A hitelesítő feltárásra 2010 októberében került sor, az ásatás vezetője Kovács Enikő, a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának régésze volt. A hitelesítő feltárás során a templomon kívül két kutatóárkot, az épület belsejében, a téglapadló felbontása után pedig egy nagyobb és három kisebb szelvényt nyitottunk. Elsődleges célunk volt tisztázni, hogy a templom alapjai milyen technikával készültek, és milyen mértékben maradtak épen, illetve hitelesíteni szándékoztuk az 1935. évi feltárás alkalmával elkészült alaprajz részleteit, amelyek alapján a templomépítés történetében két építési periódust feltételezhetünk.

Az egyhajós, egyszerű, félköríves szentélyzáródású templomépület északi oldalát ma sűrű növényzet veszi körül, a kutatóárkainkat az épületet körülvevő fák között jelöltük ki. Az épületen kívül nyitott kutatóárkokban megtaláltuk a templom alapozását, és kiváló megfigyeléseket tehettünk az alapozási technológiát illetően. Az Árpád-korban kifejezetten nagy műgonddal készítették el a mai napig hibátlan stabilitást nyújtó, mintegy 160 cm mélységű, döngölt, agyagalapozást. Az alapozási árok alját apróra tört, vörös téglával vagy égett agyaggal borították egy vékony rétegben, amelynek minden bizonnyal a szigetelés és a stabilitás szempontjából volt szerepe. Erre a legalsó rétegre, változó vastagságú, de legalább 10-12 ismétlődő rétegben döngöltek földet, amíg a megfelelő tömörségű alappal el nem érték az alapozási árok felsőbb szintjét. A korabeli járószint közelében az alapozást már egymásra rakott téglasorok váltották fel, amelyekből a felmenő falakat is megépítették. A templomépítéshez szükséges, jellegzetes méretű (kb. 28 cm x 14 cm x 4 cm) egyenletesen kiégetett, kissé szabálytalan formájú téglákat valószínűleg a helyszínen égették az Árpád-kori mesterek.

A templomunk nyugati részén, az alapokat ezen - az időrendben is külön periódusként értelmezhető - részen kb. 140 cm mélységig téglából rakták a korabeli építők. Az Árpád-kori alapoktól egyértelműen elválasztható szakaszon az időrendben korábbi, Árpád-kori templom nyugati falát elbontva, az épületet mintegy 2 méterrel meghosszabbították nyugati irányban, és az új falon egy új bejáratot alakítottak ki, a középkorban. Az 1935-ös újjáépítés alkalmával ezt az akkoriban is még álló falszakaszt egészítették ki egy kis harangtoronnyal. A templomépület belsejében nyitott szelvényünkkel megtaláltuk ennek a középkorban elbontott, régi nyugati falnak az alapozási csonkját. Ennek az alapozásnak még a középkorban történt elbontása mellett tanúskodik az is, hogy az említett szelvényben két olyan középkori temetkezés részletét tártuk fel, amelyekkel a középkorban az elbontott alapok maradványait bolygatták meg.

A templomon belül folytatott kutatásaink másik része a szentély és a hosszanti falak kapcsolódásának helyére irányult. Az 1935-ben feltárt alapokra épített falaknak és a szentélynek a csatlakozását a környékről ismert, hasonló korú, Árpád-kori templomok formájától meglehetősen különböző, a környékünkön egyedülálló ún. „kettős vállas" formával alakították ki. Felmerült annak a lehetősége, hogy az 1930-as években esetleg rosszul megfigyelt csatlakozás alapján épült ilyen szokatlan formában a templomépület válla. A falak mentén nyitott szelvényeinkkel egyértelműen megállapítottuk, hogy most álló falakat teljesen az egykori alapozásra építették. A szentélynél, az Árpád-kori alapokat kibontva ma is megfigyelhető a „kettős vállas" forma.

Az ásatás folyamán összesen hat temetkezést, három Árpád-kori és három késő középkori sírt tártunk fel a templomon kívül és belül. Az Árpád-kori temetkezések kivétel nélkül mind a templomépülten kívül helyezkedtek el. A középkorban már a templomon belül is temetkeztek az emberek. Az 1. kutatóárokban lévő késő középkori csontváz az Árpád-koriaktól feljebb helyezkedett el, felette egy koporsószeget is találtunk a földben, medencéjére hajlított jobb kezének középső ujján egy bronzgyűrű volt.

A kopáncsi templom épületét is magában foglaló régészeti lelőhely egy az Árpád-korban és a késő középkorban is virágzó településsel azonosítható. A falu a törökkor folyamán szinte nyomtalanul pusztult el, és vele pusztult a kis falusi templom is, amelyben előtte évszázadokig miséztek, és a körülötte elterülő szűk templomkertbe, az ún. cinterembe temették szeretteiket a helybeli lakosok. Bár a kincskeresők, és a templom tégláit építőanyagként újra felhasználó kései leszármazottak az egykori épületet csaknem teljesen megsemmisítették az évszázadok alatt, a 20. században újjáépített és napjainkban is stabil, Árpád-kori alapokon álló templom a 21. században is Isten dicsőségét hirdeti.

Forrás: Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Liska András
Feltöltő: Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagy Éva

Békés Megyei Önkormányzat – MCOnet Szóljon hozzá

Nagykopáncsi kápolna

Nagykopáncsi kápolna

A Tótkomlóshoz tartozó, mintegy 10 km-re Nagykopáncs határában található az a Nagykopáncsi kápolna, mely a XI. században, román stílusban épült. Az árpád-kori műemlék kápolna ritka épített örökség egyike, mely meghitt természeti környezetével, csendjével egyedi élményt nyújt.

Látogatás: előzetes bejelentkezés alapján



A környék jelentős része vízjárta, szikes, zsombós terület, nagyobb része azonban ménes- és csordajárás,
továbbá juhlegelő. A Kopáncshalom, amely Mező-kopáncs falu szélén a templomtól dél-nyugatra 238 méterre a rom köré sorakozó háznyomok között fekszik, olyan alacsony, annyira lekopott, hogy ma csak 50 cm-rel emelkedik ki a körötte levő terep szintjétől. Lassan e halom is eltűnik , elmosódik a régi házhelyekkel együtt. De nem csak a falu és a mellette levő halom, hanem a mindkettőt részben körülölelő Kopáncsi-ér is
elvesztette régi jellegét, nem tudja már teljesíteni régi szerepét. A hajdankorban halgazdag, bő vizével táplálékot és oltalmat nyújtotta falunak, prtján pedig állattenyésztésre alkalmas kövér legelő terült el.
Szabó Imre 1933. őszén tekintette meg dr. Csepregi Imre apátplébános társaságában a templomromot.
1932. július 22-én Haverda Ferenc káplánnal együtt megtekintette a mezőkopáncsi templomromot, és elhatározta annak régészeti föltárását és helyreállítását. E célból kezdeményezte a Csanádvármegyei Történeti és Régészeti Társulat újjáalakítását. Az egyesület alelnöke ő maga lett, így a továbbiakban a város történeti, régészeti, és művelődéstörténeti kutatásait személyesen irányította. A társulat vezényletével 1934-ben elkezdődhettek szakszerű munkálatok. Az munkabért az ínségakció keretéből Fáy István csanádi főispán és Nikelszky Jenő biztosította; az építési anyag előteremtését Csepregi magára vállalta. A megújult templom felszentelésre 1936 júliusában került sor Glattfelder Gyula csanádi püspök által; az esemény egyben a Történeti és Régészeti Társulat első díszközgyűlése is volt. Javaslatára a Csanádvármegyei Könyvtár című könyvsorozat régészeti témájú kötetekkel gazdagodott.
Az akkori terepszemle tapasztalatai alapján készült leírás jól mutatja azt a pusztítást, melyet fokozatosan és folyamatosan a "modern" ember végzett. 1960 után ami még megmaradt a hatalmas traktorok elszántották a kunhalmoktól a templom romokig.
Az 1933-as terepszemle során megállapították, hogy a templom nyagy része megsemmisült, csak a bejárati fal állott a két sarokpillérrel és a két oldalon csatlakozó 190-190 cm hosszú két oldalfallal. Körülötte mély gödrökben, magas földhányásokon cserép és tégladarabok, csontok között felborjánzott gaz. A falak alja belül mindenütt kivésve, a déli fal alja kívülről is lefaragva, a két sarokpillér alja pedig teljes vastagságában kibontva úgy, hogy nem a támpillár támasztotta a falat, hanem a fal tartotta a támpillért.a bejárati ajtó feletti repedés állandóan nagyobbodott, s a boltív szétnyílt őly mértékben, hogy a rom déli részét a ledőlés veszélye fenyegette. a rom biztosítására a falak alárakása, a bejárati altó felett falkötő-vas elhelyezése után "1934. április 30-án kezdtük meg a templom alapfalainak feltárását. A falakon belül kripta, kívül pedig melléképítmény, torony-alap után kutattunk.Ezek helyett azonban a templom körül régi temető bukkantunk"




  Békés és Csongrád megye határán áll a valamikori Mezőkopáncs XII. századi román temploma, amit a XIII. században gótikus stílusban bővítettek nyugati karzattal és bélletes kapuval.

          
  

Kardoskúti Fehér-tó

Most hétvégén nagyon szép idő volt és a kis családom elindult darvakat fotózni a kardoskúti Fehér-tóhoz.
A Kardoskúti Fehértó a Dél-Tiszántúl legértékesebb, időszakos vízállású, sajátos vízutánpótlású szikes tava.
Az 1966 óta természetvédelmi oltalom alatt álló terület a környező puszták, a hajdani vásárhelyi puszta védetté nyilvánításával1997 óta 5629 hektáron a Körös-Maros Nemzeti Park részterülete.A Fehértó és közvetlen környezete fokozottan védett terület. a tó és környékének földtani, víztani, madártani és növénytani értékei indokolják a magas szintű védettséget.
Októberben-novemberben a daru vonulása különleges esemény a tó életében. A darvakkal egyidőben indul az északi vadlúdvonulás is. Ősszel hatalmas madársokadalom népesíti be a tavat és környékét A tavat ősi pusztai és másodlagos vetett gyepek, szántóföldek övezik.

   

A pusztában láthatók a supák amiben a birkák telelnek.

A nagy daru fotózás közben ránk esteledett. Gyönyörű volt a naplemente.

 Ebben a szépséges látványban lehet részed, ha rám csörögsz, akkor elkalaúzollak meglesni a darvakat.

Tájházak minálunk

Folytatom a sétánkat és most megmutatom a tájházakat.

Tanyamúzeum

A tótkomósi tanyavilág emlékét őrzi a Tanyamúzeum, mely az Orosháza felé vezető úton, a 15-ös kilométerkőnél található. A sokak által látogatott tanya szobából, konyhából, kamrából, istállóból és kocsiszínből tevődik össze, melléképületei pedig a disznóól, a kerek tyúkól, a galambdúc és a gémeskút. Megtekinthetők itt a sajátos kultúra jellegzetes darabjai a hasábkemence, a lóca, a koronás végű vetett ágy, a festett sarokpad -, valamint a korai konyhafelszerelés tárgyai, a kenyérsütés, a tejfeldolgozás eszközei, a tanyasi kisgazdaság más használati tárgyai. A tanya további jellegzetessége az, hogy előkertjében nő a város nevében és címerében szereplő növény, a komló.Az épület mögött kialakítottak egy közösségi házat is. Itt lehet szalonnát sütni és megpihenni a szomjas és éhes vándornak.

Szlovák Néprajzi Ház

A múlt században épült, műemléknek nyilvánított Szlovák Emlékház a nemzetiségi kultúra jegyeit ötvözi mind építészeti stílusában, mind pedig berendezési tárgyaiban. A jellegzetes előtornácos-oszlopos épület ad helyet a népi hagyományhoz fűződő lakberendezési tárgyaknak, valamint a Szokolay Sándor fafaragó- és festőművész hagyatékából berendezett emlékszobának. A település szülötte által készített népi fafaragott bútorok, a híres festmények, valamint a magángyűjteményébe tartozó cserépedények közül a butéliák és a tésztaszűrők gazdag tára várja az emlékházba látogatókat. Látogatás: egész évben nyitva van, előzetes bejelentkezés alapján bármely időpontban.

Szlovák tájház

A szlovák nemzetiségi tradíciók öröksége az 1886-ban, vályogból épült, nádfedeles lakóház. A tájház a tótkomlósi szlovákság mindennapi életébe enged betekintést, hiszen megtalálható itt a "tiszta szoba"ékes darabjai a mennyezetes ágy, a festett bútorok, a konyha mindennapi használati tárgyai, s a Tomka Judit tiszteletére gazdagon berendezett emlékszoba. A tótkomlósi amatőr színjátszás szervezőjének nevét viselő emlékszobát az általa festett bútorok, képek gazdagítják. Látogatás: egész évben nyitva van, előzetes bejelentkezés alapján bármely időpontban.

tovább. 

Aki érdeklődik a hagyományok iránt annak bizonyára kellemes kikapcsolódást nyújtanak a tájházaink.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Érdeklődni: 0670-3273282